2022.09.06.
1.
Azon gondolkodtam, hogy ha az én szeretetem az Úrnak annyi, mint egy csepp méz, akkor mi mindent raknék bele.
Érzés: Ebbe a mézcseppbe mindent beletennék: szeretetet, tiszteletet, imádatot, szívemet-lelkemet, szenvedésemet, odaadásomat, szabad akaratomat, és minden más szépet és jót, ami nem jut most eszembe. Ezt a mézcseppet egy rózsaszín rózsára, vagy rózsasziromra helyezném, mint egy kis kehelyre, majd mint ajándékot becsomagolnám egy gyönyörű díszes dobozba, melyet telehintenék gyöngyökkel és szebbnél szebb virágokkal. A dobozt átkötném gyönyörű szép masnival, vagy szalaggal, és aranykoronát helyeznék a doboz tetejére. Ezt másik két dobozba helyezném, a külső egy egyszerű fehér doboz lenne. Azért tenném így, hogy mások ne lássák, hogy mit adok az Úrnak. De ugyanakkor tudom, hogy az Úr szeme elől semmi sincs elrejtve, és Ő tudja, mi rejlik a dobozban.
Kép: Egy egyszerű fehér doboz, amelyen a nevem kezdőbetűje van, de azt nem én, hanem az Úr helyezte rá.
Kép: Jézus balra fordulva.
Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.
Jézus: Szép gondolataid vannak a Nekem szánt mézcseppeddel kapcsolatban. Köszönöm az értékes ajándékcsomagot.
2.
Kép: Én, mint egy pici lány, rózsaszín szoknyácskában, kalapban, játékmacival a kezemben fordultam és beszéltem felfelé, az Ég felé.
Kép: Egy rózsaszín fa, melynek lombja szív alakú volt.
Jézus: A rózsaszín fa a szív alakú lombkoronával az Én szeretetem szimbóluma, mely örömömet fejezi ki a gyermek-lelked iránt.
3.
Hang: Szent koronám.
Kép: Egy gyönyörű rózsakoszorú.
Gondolat: A következő gondolatok töltöttek el:
„Ha Szent koronád lehetnék, Téged díszítenélek, Uram.
A legszebb rózsákat ölteném magamra és aranycsillagokkal szórnám be azokat.
A rózsaszirmok lágy simogatásával venném körbe homlokodat és hajadat. Gyengéd szeretetemmel ölelnélek, díszítenélek, és csókolnám gondolataidat és Lényedet.
Az Ég legédesebb illatával árasztanálak el, hogy bármerre jársz, ne érezd a világ bűztengerét…
Nemcsak a fejedet, de a Szent Szívedet is körbevenném, hogy meleg simogatással balzsamozzam sebeidet. Minden fénysugarad fel akarnám fogni, amit Szent Szívedből árasztasz, hogy egy sem menjen pocsékba, egy sem menjen veszendőbe.
És amikor újra és újra átszúrják Szívedet, a Szívedet körbevevő rózsákat és rózsaszirmokat is találat éri… nem maradnak azok sem megtépázatlanul… de mégis rózsák és rózsaszirmok maradnak, melyek szeretettel áldozzák fel épségüket és szépségüket Teéretted.
Boldog vég ez a rózsának, ha nem csak önmagában szárad el, hanem Teérted szedik ízekre, és préselik ki édes nedvét, mely annyi sem, mint egy legkisebb csepp, de mégis a Te Szent Szívedet hűsíti, mint a legfinomabb harmat.”
Gondolat: Az Úr az a Szent Vércseppje jutott eszembe, mely az én lelkemet tisztítja.
„Te drága Szent Vércsepp, mely drága Jézusom Szent Szíve legmélyéből törsz elő, Te kellesz nekem… Te kellesz nekem, melyet az Úr mély érzéseiből nyújt nekem, mint a legdrágább gyöngyszemét. A végtelen szeretete sajtolt ki Téged Szent Szívéből érettem.
Úgy ölellek (át) Téged, mint a gyermek a legkedvesebb játékát.
Nem elégszel meg, hogy egyetlen csepp maradj, hanem egy-egy cseppből álló folyam keletkezik belőled, mely soha nem fogy el, soha nem apad ki.
Táplálsz engem, mert nem akarsz éhen és szomjan hagyni. Csodálatosabbnál csodálatosabb fénysugarakat bocsátasz ki magadból, hogy átölelve engem a szívem fájdalmát csillapítsd. Rózsaszín fényáradból az öröm óceánját oltod belém, majd aranysugaraiddal oldod fel az engem fogva tartó láncaim sokaságát. Mézes illatoddal igyekszel elbódítani és elkábítani és szerelmes álomba ringatni. Szívem virágba borul általad, a szívem virágait serkented ki Szent Erőd által. Jézus mély érzéseit közvetíted felém, mely oly sok könnyét és szenvedését is gyűjtötte magába.
Drága Vércsepp, mely énértem Jézus Szent Szívéből törtél elő, egy hűsítő fürdőt készítesz számomra, majd egy virágba borult, rózsákkal díszített nyughelyet. Kényeztetéseddel nem szűnsz meg körberajongani engemet.
Angyalom leborul Előtted, így én is követem példáját.
Te drága Vércsepp, mely soha nem szűnsz meg énértem létezni, csak az enyém vagy, és csak az enyém.”
Jézus: Mindkét elmélkedéssel, a rózsaszirommal és az Én Vércseppemmel vigasztalást nyújtottál Nekem a sok-sok olyan lélek helyett, akik soha-soha Rám sem gondolnak, akik nem hisznek Bennem és nem szeretnek Engem. Köszönöm neked ezt.
4.
Hang: Ezer kérdésem van veled.
Jézus: A rendelkezésünkre álló időben sok mindent meg kell még beszélnünk.
5.
Az elmúlásról gondolkodtam, a lassú búcsúzásról mindentől és mindenkitől.
Hang: Még egy kis időt kaptál erre.
Jézus: Én az időt másképpen mérem, mint ti emberek. A kis idő éveket is jelenthet.
6.
Hang: Megháromszorozom benned ezt.
Kép: Lehajolva csókolom meg az Úr Szent Vérét, amit értem ontott ki.
Jézus: Szent Vérem iránti tiszteletet és hódolatot jelentősen meg fogom növelni benned. Ezután mind többet gondolsz az Én Szent Véremre.
7.
Hang: Meg kell történnie ennek benned.
Jézus: Sérelmeidet azonnal fel kellene ajánlani a lelkek megtéréséért. Ugyanis, még mindig hosszan elgondolkodol rajtuk.
8.
A ragaszkodásomról és kötődésemről gondolkodtam a hitemhez, az Úrhoz és a szeretteimhez.
Hang: De nem úgy, mint a katolikusok.
Hang: Nem kell mindent elfogadni.
Hang: Elhagyatva érzed magad ezért.
Jézus: Kislányom, az első kettő hanggal ne is foglalkozz, mert nem Tőlem való. Örömmel tapasztalom, hogy erősen kötődsz Hozzám, a hitedhez, és rajta keresztül az emberekhez. Ha nem érzel viszont szeretetet, elhagyatottan érzed magad.
9.
Hang: Igen összeolvadnak ezek benned.
Jézus: Amikor a dolgok mélyére nézel, egészen összeolvadnak benned a mélyebb és mélyebb gondolatok.
10.
Olvastam: Szent Márton álmában megjelent az ördög fényes alakban, és Jézusnak adta ki magát. Szent Márton kérte, mutassa meg a sebeit, mire az ördög mondta: „Azokat a feltámadás óta nem viselem”. Szent Márton a fényes alak felé egy keresztet rajzolt, mire az eltűnt.
Érzés: Mindenki magán viseli a Mennyben azokat a dolgokat, ami rá volt jellemző a földön.
Jézus: Jól látod, mindenkit a Mennyben a rá jellemző jelekről, például dicsősége fényéről, színéről ismernek majd fel. Minden szent más és más ott a Mennyben.
11.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Jézus: „A sátán élő személy, élő és valóságos, félelmetesen tevékeny, vadul gonosz, örök mozgásban van, hogy terjessze a szellemi mérget, amely sokkal veszélyesebb a legerősebb anyagi méregnél”.
Hang: Egy kártyavár az egész.
Jézus: A sátán ereje és képessége csak ideiglenes. Az idők végén összeomlik. Hatalma csak a kárhozottak felett lesz a Pokolban.
12.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Jézus: „Isten gondviselésének titokzatos terve által a rosszat jóra fordíthatja. A sátánnak az utolsó ítélet napján reményvesztett szégyenérzéssel kell majd megismernie, hogy nagyban hozzájárult Szentek, vértanúk, szüzek sokaságának Szentté válásához, így mindig Istent szolgálta”.
Érzés: Az utolsó ítéleten sok meglepetésben lesz részünk, olyanokban, amilyeneket még csak nem is gondoltunk.
Jézus: Bizony a sátánnak nagy bosszúságot okoz, hogy hozzájárul kísértéseivel az emberek lelkének a javításához abban az esetben, ha az illető elutasítja a kísértést, vagy bűnbe esik, és azt mélyen megbánja. Van, aki a bűn által tér meg.
13.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Jézus mondta az Utolsó Ítéletről: „Az a nap nagy kavarodás, sírás, keserűség napja lesz, de a tökéletes igazságszolgáltatás napja is.”
Hang: De a nagy örömé is.
Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.
Érzés: Nemcsak az emberi lelkek és kárhozottak lesznek megítélve, hanem az angyalok és bukott angyalok is.
Jézus: Az Utolsó Ítéleten felvonulnak a Szentek, a kárhozottak, a sátán és minden démona. Nagy félelem és jajgatás hallatszik majd mindenhonnan, de az öröm hangjait is lehet hallani, mint dicsőítést a szentek ajkáról.
14.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Pio atya: „Jaj rátenni a kezet az ekére, és utána visszafordulni. Menni kell akkor is, ha olykor nehéz is a járás és fáradtságot okoz.”
Hang: Fáradtságos munkádért ez.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Jézus: „Isten sohasem fosztja meg teremtményeit az ingyen adott adományoktól. A teremtmények elveszthetik azokat, mint a kegyelem adományát, amely elpusztult az angyalokban és az emberekben, de ez nem Isten részéről történt, hanem az angyalok és az emberek saját szabad választása folytán.”
Érzés: Ha helyesen gyakoroljuk a kegyelmi adományokat, és így élünk velük, azok erősödnek bennünk.
Jézus: Minden választottamnak üzenem, hogy jaj neki, ha kegyelmeimet visszautasítja, és újra elmerül a világban. Nagyobb lesz a büntetése, mint annak, aki egész életében hitetlenül és bűnökben élt.
15.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Jézus: „Belső harcotok – amit szükségszerűen el kell viselnetek – jelenti az értelmét földi tartózkodásotoknak.”
Gondolat: Sokszor felmerül az emberben, hogy mi is az élete értelme, miért is él ő.
Jézus: Még Én, Akit a bűn meg sem közelített, még Én is átéltem kísértéseket. Hát akkor ti, földi emberek, hogy ne esnétek kísértésekbe. Harcolni kell ezek ellen, mert ennek a harcnak a kitartása ad értelmet az eljövendő túlvilági életeteknek. Aki sikeresen legyőzte a kísértéseket, annak kevesebbek a tartozásai, vagy egészen eltűnnek. Aki folyton elbukott, és nem kért bocsánatot, még a haldoklásakor sem, az bizony súlyos tartozásokkal áll majd Elém.
16.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Egy szent mondta: „Jobban törődjetek az Ég dolgaival! Mit érnek a földi dolgok? Semmit! Ezekből még emlék sem marad!”
Érzés: Erősen el kell gondolkodnunk, hogy tegyünk valamit az Úr érdekében, ami Neki fontos, mert különben az életünk könyve tele lesz üres lapokkal.
Jézus: Vannak lelki emberek és világi emberek. A lelki ember nem törődik különösebben az anyagiakkal, a hírnévvel, a hatalommal, az érzékekkel, hanem az Ég felé fordul. A világi ember tobzódik a földi örömökben, a gazdagságban, a szexben, a bűnökben. Nyilvánvaló, hogy arra biztatlak benneteket, legyetek lelki emberek.
17.
Olvastam: Te tudod, hogy szeretlek: Egy szent mondta: „A Mennyországban nincs semmi, ami bennünket felingerelne. A boldogság itt teljes és tökéletes. Ha lenne ott düh, az okokat az emberek szolgáltatnának.”
Érzés: Ezért kell igyekeznünk ezt az erényt gyakorolni: ne dühítsen fel bennünket semmi, és türelmesek legyünk.
Jézus: Ó gyermekem! Ha a földön mindenki türelmes és szelíd, szeretetteljes lenne, a föld maga lenne a Mennyország. Legalább ti engesztelők próbáljatok kedvesek, barátságosak, mosolygósak és szeretetteljesek lenni azokkal, akikkel összehoz az élet.
18.
Olvastam: te tudod, hogy szeretlek: Egy szent mondta: „Mondd meg anyámnak, hogy nem nélkülözte teljes segítségemet és gyermeki szeretetemet, amelyet a testi halál nem csonkít meg, hanem tökéletesít. Mindenkiért a rokonságból imádkozom, közbenjárok, és mindenki fölött őrködöm.
Érzés: Ugyanez történhet minden ismerőssel is, nemcsak családtaggal.
Gondolat: A testvérem többször szólítja elhunyt édesanyánkat, és kéri segítségét több dologban, és tapasztalata szerint meg is kapja.
Gondolat: A kérdés, milyen úton-módon tudnak minket segíteni a Szentek.
Jézus: El kell hinned, amit olvastál erről a szentről. Aki a Mennybe került, nem feledkezik meg a földön hagyott szeretteikről, még több és nagyobb segítséget tud adni, mintha köztük élne a földön. Szeretnétek tudni, hogy a szentek milyen formában segíthetnek nektek. Először is figyelemmel kísérik sorsotokat. Ha bajba juttok, könyörögnek Hozzánk értetek. Egy-egy balesettől Isten megengedi, hogy megvédjenek, megóvjanak. Néha jó gondolatokat adnak egy-egy döntéshez. Ehhez mindig Atyám engedélyét kérik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.